2.rész - Jelentkeztem!
 

Aznap este felhívtam a barátnőmet, Angie-t. Tudtam, hogy ő meg fog érteni, hisz hasonló helyzetben vagyunk. Tárcsáztam, a telefon alig egyszer csöngött ki, fel is vette.
Angie: szia!
én: szia! na mi a helyzet? ;)
Angie: ajj, semmi. unalom. ott?
én: háát itt sincs sok. beszéltem ma egy kicsit Ramival; - nem folytattam, pedig nem vittem le a hangomat. Barátnőm várta a folytatást.
Angie: és? mit akartál még mondani?
én: képzeld...Jelentkeztem!
*pár másodperc hallgatás*
Angie: mire?
én: egy kevésbé normális pillanatomban a Nokia nyereményjátékra.
Angie: azt mondtad nem is fogsz xD. hát egyszer én is jelentkeztem, de elfelejtettem sorban állni, mikor a szerencsét osztották...
én: hát én sem, nyugodj meg. :D tudod az lesz a legszebb, ha nyerek - bár kétlem - és nem tudok elmenni.
Angie: ühüm..
Nem tudtam mit mondjak, majd megszólaltam:
én: van egy rossz érzésem.
Angie: Ó!
én: mindegy, nem akarok foglalkozni ezzel az egésszel. mikor érsz haza?
Angie: holap délután. majd talizunk.
én: oké. most leteszem. szia
Angie: szia.
Kinyomtam a telefonom. Tekintetem pont arra a poszterre tévedt, amin az a Nokiás kép van. Jól megnéztem mindegyik tagot. Azt mondják a németek csúnyák - hát úgy látszik pont négy kivétel találkozott össze.
Egészen besötétedett. Felvettem a kardigánom, zsebre tettem az mp4-emet és lementem a kertbe. Elsétáltam a hintaágyig, ott leheveredtem és bámultam a csillagokat. Az egyik különösen fényesen ragyogott - nem tudom melyik. De olyan volt, mintha a TH-t odaállítanánk egy rakás tehetségtelen híresség mellé. A szemem előtt az a poszter lebegett...
Kényelmesen elhelyezkedtem, és halkan zenét hallgattam.
"..wir müssen nur noch 1.000 Meere weit, durch 1.000 dunkle jahre ohne zeit, 1.000 sterne ziehen vorbei.."
Majd mély álomba merültem