14. r�sz - A koncert

Te j� �g, p�r m�sodpercen bel�l elkezd�dik a koncert, �n meg alig �llok a l�bamon valami id�ta miatt. Visszanyertem az egyens�lyomat, k�zben gondolkodtam, milyen cs�nya dolgot tudn�k mondani angolul, mikor h�trafordultam �s Billel tal�ltam szemben magam.
De v�rjunk csak! Az nem lehet, hogy Bill a k�z�ns�g soraiban tolakodjon, hiszen pillanatokon bel�l a sz�npadon kell lennie. Meg mit is keresne itt? M�g mindig ott �llt mellettem, �n meg csak lestem, b�r nem sokat l�ttam bel�le a s�t�tben.
- Bill? - ki�ltottam megh�kkenten, de nem hallotta meg a nagy sik�toz�sban.
Azt�n hirtelen kigy�ltak a reflektorok �s a sz�npadon megjelent n�gy ismer�s sr�c. Alig hittem el... Bill, Tom, Georg �s Gustav ott �llt t�lem p�r m�terre! Gy�ny�r�ek voltak. Gyorsan elkezdtem kotor�szni a t�sk�mban a f�nyk�pez� ut�n. Kikaptam a tokj�b�l �s elkezdtem f�nyk�pezni. Bill besz�lt. De akkor ki �llt mellettem?
Odavil�g�tott az egyik f�nycs�va, �s felismertem. Nem is olyan volt a haja mint amilyen most Billnek, r�ad�sul jobban megn�zve m�r nem is hasonl�tott annyira. T�n m�g a sz�m is t�tva maradt: Mike M�ller, Bill orosz hasonm�sa telepedett le mellettem!
Mindez p�r pillanat alatt j�tsz�dott le, m�g azon volt id�m probl�m�zni, hogy nem k�rt bocs�natot ami�rt kis h�j�n fell�k�tt.
A sz�npadra n�ztem, �s mostm�r nem sz�m�tott, milyen hossz� �s g�r�ngy�s utat tett�nk meg id�ig, itt voltunk a koncerten �s ezt mostm�r senki sem veheti el t�l�nk!
A TH elfoglalta a hely�t, ki-ki a saj�t hangszer�vel, Bill a mikrofonnal, �s elkezdt�k j�tszani az �bers Ende der Welt-et akkusztikusan. �gy valahogy eg�szen m�s jellege volt a daloknak, de nagyon tetszett! Bill tiszt�n �nekelt, mint mindig, �s szinte mindenki vele egy�tt �nekelte a sorokat. Csin�ltam k�peket, pr�b�ltam k�l�n-k�l�n a tagokr�l is, meg �gy az eg�sz sz�npadr�l, lettek eg�sz j�k is. Angie pedig vide�zott - ebben �llapodtunk meg. Nem b�rtam ki, Mike-r�l is k�sz�tettem egy k�pet sutyiban. B�r k�l�n�sebben nem rajongtam �rte, de lesz mivel dicsekedni otthon.
A m�sodik dal a Schwarz volt. N�h�nyszor pr�b�ltam �gy felemelni a z�szl�nkat, hogy a m�g�ttem l�v�k l�ssanak t�le. Azt�n elegem lett, belegy�m�sz�ltem a t�sk�mba �s �tadtam magam a zen�nek, k�zben a tekintetem le se vettem a sz�npadr�l, k�rbej�rattam a tagokon, �s n�ha f�nyk�peztem.
A harmadik sz�m az �j kislemezes dal volt, az Automatisch - azt hiszem, a minikoncert cs�cspontja. Nem szeretem mikor a fanok hisztiznek, de most nem b�rtam �n se ki egy-k�t k�nnycsepp elmorzsol�sa n�lk�l. Pedig ez r�m nem jellemz�. De ez... ,, Dein Blick so leer, Ich kann nicht mehr, Alles an dir wie einstudiert.." Vannak dolgok, melyekre egyszer�en nincsenek szavak.
Az �j dalt k�vette m�g az �r�k klasszikus Durch den Monsun, az Ich brech aus, �s az egyik szem�lyes kedvencem, az In die Nacht. A v�g�re alig �reztem m�r a torkomat az �nekl�st�l, pedig ez csak p�r sz�m volt. Gyakrabban j�tszhatn�nak akkusztikusan.
Az eg�sz alig tartott 25 percig, de tal�n �letem legszebb f�l �r�ja volt. Bill�k f�lrevonultak, Angie pedig meghatottan �t�lelt, �s csak �lltunk ott �ssze�lelkezve. Hirtelen vil�gos lett, a t�meg megmozdult. Voltak akik s�rtak, voltak akik hasonl�an cselekedtek mint mi, voltak akik sz�hoz sem jutottak. �s m�g h�travolt az autogramoszt�s!
Megindult mindenki kifel� egy m�sik helyis�gbe, mi pedig megtal�ltuk olasz "bar�tainkat". Abban mindenki egyet�rtett, hogy a fell�p�s fantasztikus volt. Azt�n m�sra terel�d�tt a t�ma...
- �ll�t�lag itt van Mike M�ller is - suttogta az egyik l�ny, mintha valami fontos titkot osztana meg vel�nk.
- Tudom. - mondtam. - Majdnem fell�k�tt �s a koncert alatt mellettem �llt.
Szab�lyosan leesett az �lluk. Nem �rtem mit lehet rajta szeretni, hiszen csak Billt ut�nozza, de most nem akartam elrontani a kedv�ket azzal, hogy kifejtem az orosz sr�cr�l alkotott v�lem�nyemet. Megmutattam nekik a k�pet is, amit csin�ltam r�la, �s meg�g�rtem, hogy majd elk�ld�m msn-en.
Felkaptuk a cuccainkat, a z�szl�t a t�sk�m tetej�re raktam, el�vettem a Tokio Hotel k�nyvemet, hogy k�zn�l legyen �s a f�nyk�pez� kikapcsolva, de ott volt v�gig a kezemben. Sz�val, k�szen �lltam a Nagy Tal�lkoz�sra.
A t�meg nagyon lassan v�nszorgott, p�r perc m�lva, akik a legk�zelebb �lltak a kij�rathoz, felsik�tottak. Megszor�tottam Angie kez�t.
- F�lek, hogy h�ly�t fogok csin�lni magamb�l.
- Nyugi, biztos nem fogsz! - b�tor�tott Angie, de hi�ba, nagyon ideges lettem �s �reztem hogy els�padok. Vajon mindenki �gy �rez? T�bb�-kev�sb� �gy l�tszott: igen. Vettem egy nagy leveg�t, pr�b�ltam magamban angolra leford�tgatni, miket mondan�k. Na, nem mintha annyi id�m lenne vel�k csevegni, de egy "Sch�nen Tag"-n�l az�rt t�bbet szeretn�k kiny�gni.
Az id� telt, fogyott a t�meg �s a sor is. K�r�lbel�l f�l �ra m�lva m�r p�r m�terre voltunk a kij�ratt�l �s a biztons�giakt�l, de m�g nem l�ttam semmit.
P�r perc m�lva m�r csak az olasz rajong�k �lltak el�tt�nk. L�bujjhegyre �gaskodtam.
A sz�m valami n�ma sikolyt form�zhatott, mert hang az nem j�tt ki a torkomon.
Egy keskeny helyis�gben, kicsit t�volatt megl�ttam egy hossz� asztalt.
�s megl�ttam �ket.