11. r�sz - C�legyenes

Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt a busz�t.
M�g kipihent�k f�radalmainkat mindketten zen�t hallgattunk. �n v�gighallgattam a Tokio Hotel mindh�rom lemez�t, �nekelni nem mertem de az�rt nem tudtam meg�llni, hogy legal�bb ne t�togjak a dalokra. Aki r�m n�zett azt hihette, magamban besz�lek. K�s� d�lut�n kicsit meg�hezt�nk, ett�nk egy kis kekszet. De nem kellett volna.
- Angie... - ny�sz�r�gtem.
- Mi az? Valami baj van?
- Rosszul vagyok. Ez a h�lye busz annyira z�ty�g, kavarog a gyomrom �s nem hoztam gy�gyszert.
R�ad�sul melegem is volt. Angie pr�b�lta kinyitni az ablakot, ink�bb kevesebb, mint t�bb sikerrel. L�gkondir�l m�g csak �lmodni sem mertem. Egyre ramatyabbul �reztem magam.
- Nem akarok h�nyni - suttogtam, de az�rt el�vettem egy nylonzacsk�t, hogy sz�ks�g eset�n k�zn�l legyen.
�gy telt el p�r perc, de nekem hossz� �r�knak t�ntek. Majd hirtelen lekanyarodtunk az �tr�l �s meg�lltunk.
- Meg�lltunk egy benzink�tn�l! - sz�lt Angie �s elindultunk a t�bbi utassal a k�t fel�. Term�szetesen hamar elfoglalt�k a wc-ket.
- Nem b�rom tov�bb!
Elrohantam hall�t�vols�gon k�v�lre - legal�bbis �gy gondoltam - �s egy bokor m�g�tt kidobtam a taccsot. Ut�ltam h�nyni, ez�rt ink�bb nem is r�szletezn�m, hanem visszasiettem a t�bbiekhez �s rendbetettem magam. Az egyik utas, egy id�s n�ni odaj�tt hozz�m.
- Szeg�ny kisl�ny, minden rendben? Hiszen te falfeh�r vagy! - recsegte.
- Megvagyok. - �s t�nyleg kezdtem jobban lenni.
Visszament�nk a buszra, nagy kortyokban ittam a vizemb�l. Mikor m�r minden utas visszat�rt, elindultunk.
- Hol vagyunk szerinted? - k�rdezte Angie.
- Fogalmam sincs. Tudod, hogy t�j�koz�dom.
- Tudom. Mint �n. - nevett�nk.
M�g 1-2 �r�ig halkan besz�lgett�nk, vagy Angie olvasott �n pedig zen�t hallgattam, m�g le nem mer�lt az mp4-em. 10 �ra fele elaludtunk.
Hajnalban arra �bredtem, hogy meg�lltunk.
Nagy nehezen kinyitottam a szemeim �s �s�tottam egy nagyot. T�bben is �bren voltak. Odahajoltam egy m�sik utashoz.
- Mi t�rt�nt?
- Baleset volt �s most itt vagyunk egy dug� k�zep�n. �r�kig eltarthat, mire innen kievick�l�nk.
- Neeeeee. - ny�gtem. Mi�rt kell m�r sokadj�ra azt hinnem, hogy sose fogunk oda�rni? Egyik akad�ly j�n a m�sik ut�n... �s m�r cs�t�rt�k volt. Az a bizonyos nap! �n pedig hullaf�radt voltam, a mai napon pedig azt�n sz�ks�gem volt az energi�ra.
�gy h�t k�nyelembe helyeztem magam �s m�g p�r �r�ra visszaaludtam. Nem �lmodtam semmit, �s mikor fel�bresztettek, hogy oda�rt�nk, eg�sz kipihentnek �reztem magam.
Lem�sztunk a buszr�l, majd megkaptuk a csomagjainkat. Elk�sz�nt�nk a sof�rt�l majd kiment�nk a buszp�lyaudvarr�l.
- �s akkor most hogyan tov�bb? - pislantottam k�rbe. Enn�l elveszettebbnek m�g sosem �reztem magam.
Ekkor volt 10 �ra, �s d�lig azzal t�lt�tt�k az id�t, hogy kerest�nk egy inform�ci�st, ahol kaptunk t�rk�pet, egy bross�r�t a k�l�nb�z� l�tv�nyoss�gokr�l �s elmondt�k, hol van a legk�zelebbi sz�ll�shely a csarnokhoz. Szerencs�re nem voltunk t�le annyira messze, p�r meg�ll�t kellett menn�nk a metr�val. A kommunkik�l�s �rdekes volt, ugyanis egyik�nk se besz�lt n�met�l, az ottaniak meg nem mind besz�ltek angolul. Siker�lt egy-k�t turist�t is kifognunk, akik �ppolyan tan�cstalanok voltak, mint mi.
A sz�ll�s egy el�g lepukkant panzi� volt, de egy �jszak�ra megfelelt. A recepci�s h�lggyel nagy nehezen meg�rttettem, mit akarunk, majd kaptunk egy k�t�gyas kis szob�t. Lepakoltuk a b�r�ndjeinket.
Ett�nk p�r falatot, mert m�r kopogott a szem�nk az �hs�gt�l, majd a kisebb t�sk�inkba bebakoltuk a legfontosabb dolgokat: a p�nzt�rc�nkat az iratainkkal, f�nyk�pez�t, �j elemeket, �n a TH-s k�nyvemet, Angie meg egy posztert, ugyanis ezeket szerett�k volna dedik�ltatni, meg ilyesmit.
Bez�rtuk a szob�nkat majd gyalog megindultunk a csarnok fel�. �t k�zben megpillantottam egy k�v�z�t.
- Angiiiie! Akarok egy k�v�t! - pitiztem.
- Ok�...- egyezett bele.
Vettem egy nagy adag jegesk�v�t, amit az �ton elkortyolgattam. 10 perc s�ta ut�n meg�rkezt�nk. Ott volt m�r j�n�h�ny fan, be�lltunk a sorba.
Nem b�rtam tov�bb, els�rtam magam.
- Itt vagyunk... - szipogtam Angie v�ll�n, � pedig megpaskolta a h�tam.
- Tudom... - suttogta meghatottan.
Mostm�r semmi sem �llt az utunkba.