9. rész - Semmi sem egyszerű

Pestig a vonatutat majdnem végigaludtam, Angie pedig egy francia könyvet olvasott mikor felébredtem.
- Úgy irigyellek, hallod! - mondtam.
- Miért?
- Mert olyan jól beszélsz franciául!
- Te meg angolul.
- Marha jól... - mormogtam.
Igazából ha már egyáltalán eljutunk odáig, hogy találkozunk a TH-val, nem is tudom mit mondanék. Szívás, hogy nem tudok németül. De majdcsak sikerül kinyögnöm valami értelmeset, vagy kevésbé értelmeset. Igazából a dolognak ettől a részétől kicsit tartok. Néha annyi minden eszembe jut, hogy mit lehetne tőlük kérdezni, de akkor tuti nem jutna semmi eszembe, meg szerintem idő se nagyon lesz ilyesmire. De ha egy autogrammot kapok, nekem már azis elég lenne...
Lassan berobogott a vonat a pályaudvarra, lekászálódtunk a csomagokkal, majd szép lassan gurultunk velük az Aréna pláza felé.
- Tiszta röhej hogy cipekedünk mint a málhás szamarak - morogtam.
- Az, de most mit csináljunk?
Nem volt valami kényelmes, de így is hálát adtam még magamban Angie-nak a gurulós bőröndért. Először is elmentünk a Tesco-ba. Sétálgattunk a polcok között, és próbáltunk olyan dolgokat összeválogatni, amik nem drágák de azért kicsit laktatóbbak. Vettünk kekszet, kiflit meg ásványvizet. Ezeket beletömtük nagy nehezen a válltáskáinkba.
Itt volt az ideje valami göncöt nézni magunknak. Jártuk sorra a boltokat, millió dolgot össze tudtam volna válogatni magamnak. Ezek után tényleg jobban fogok spórolni a pénzemmel, feltéve ha még valaha kapok egy lyukas garast is.
Angie talált egy tök jó fekete topot - úgy nézett ki rajta, mint akire ráöntötték. Kezdtem elfogadni, hogy maradni fog az a ruha, amit beraktam. Már fáradt voltam, és nem is volt olyan hű de sok időnk lófrálni. Végül megtaláltam azt, amiről úgy gondoltam, hogy na, ezt kerestem. Egy fekete-fehér zebramintás nadrág volt, pont illett volna a piros felsőhöz meg minden. Csak nem volt a méretemben! Leakasztottam egy kisebbet és bevonultam egy üres próbafülkébe. Leakasztottam a fogasról, és belebújtam. Azaz próbáltam volna, mert nagy nehézségek árán még belepasszíroztam magam, de a begombolni már nem sikerült.
- Angie! - kiáltottam ki.
- Igen?
- Tudnál ebből hozni egy nagyobb méretet?
- Aha, persze.
Fél perc múlva hozott Angie egy nagyobb méretet. A csípője kicsit bő volt nekem, de majd felveszek egy övet.
- Ez jó lesz! - mondtam Angie-nak, aki ott várt a fülke előtt. Kiadtam neki a kisebbet a fogassal, majd sietősen visszaöltöztem. Még végigpásztáztam a szememmel az üzletet, majd megindultam a kassza felé. Leraktam a pultra a nadrágot, majd előkotortam a pénztárcámat. Az eladő berakta egy szatyorba, kifizettem, majd Angie-val elindultunk a kijárat felé.
Épphogy átléptük a küszöböt megszólalt az a csipogó hang. Igen, pont az, mikor valaki ellop valamit. Körülnéztem, a boltban csak egykét ember lézengett, más nem állt a közelünkben. Ránéztem Angie-ra, ő csak megvonta a vállát és már ment volna tovább, mikor valaki ránkkiáltott.
- Hé, lányok! Álljatok meg!
Erre ott termett mellettünk két biztonsági őr és hirtelen pillantások kereszttüzében éreztük magunkat. Ajjajj.
Nyeltem egy nagyot. Már csak ez hiányzott.