8. rész - Vigyázz, kész, rajt!

Angie megnézegette miket csomagoltam be, hátha eszébe jut még neki is valami. Közben Lady Gaga The Fame cd-jét hallgattuk és énekelgettük a számokat. Egyszer csak megszólalt:
- Ez meg milyen gyógyszer? - és a kezében tartotta a kis levélkét, amiből már hiányzott pár szem.
- Nohiszen! Ezt majdnem elfelejtettem! - itt lehalkítottam a hangomat. - Tudod, hogy simán menjen a szökésünk... szóval arra gondoltam hogy beadhatnánk anyudnak. Ez altató.
- Aha. Rafinált. - kacsintott Angie.
- Ugye? És elég jó szerintem. Apu 9-10 órákat is tud tőle aludni, ráadásul nyugodt, kipihent is tőle. Ez amúgy homeopátiás.
- Értem. De hogy adjuk be anyunak?
- Szerintem aprítsd fel késsel, és rakd bele valami italba.
- Van egy ötletem.
Kimentünk a nappaliba. Andi kényelmesen elnyúlt a kanapén és valami bűnügyi filmet nézett. Leültünk az asztalhoz, barátnőm pedig kihozott három poharat és egy bontatlan kólát. Közben berakott a mikróba egy csomag pattogtatni való popcornt.
- Anya kérsz inni?
- Igen, önts nekem is, légyszi.
Angie-nak ekkor már a markában volt a porrá zúzott tabletta és beleszórta az egyik kólába. Visszavitte az üveget a hűtőbe, majd megnézte jó-e a popcorn, közben elkezdtem kortyolgatni az üdítőt.
- Ritus, ideadnád nekem?
- Aha, persze. - mondtam. Ajjaj! Melyikbe rakta Angie az altatót?
Időhúzásképp kiittam a poharamat, mire szerencsére visszajött Angie, és odaadta anyjának a bal oldali kólát - még jó, hogy ő emlékezett rá!
A popcornnal együtt visszatértünk a hálószobába. Kicsit feljebb hangosítottuk a zenét, a hangunkat pedig lejjebb, hisz most taktikai megbeszélés következett.
- Szóval... - foglaltam össze. - A 8 óra 18 perces vonattal felmegyünk Pestre. Elmegyünk az Arena plázába, szétnézünk, és én még arra gondoltam, hogy be kéne menni a Tesco-ba kaját venni. Meg ebédelhetnénk valamit a Mekiben vagy valahol, majd 2 órára odamegyünk a Stadionokhoz, ahonnan a busz indul.
- Csak rajta ülnénk már! - sóhajtott Angie. - Aztán Kölnben keresünk valami csóró szállást. Tegnap nagyanyám adott egy kis pénzt, meg még van annyi euróm, ami egy éjszakára szerintem elég lesz.
- Okés. Kéne egy Köln-térkép...
A neten egy jó ideig keresgéltünk Köln-térképet, aztán kinyomtattunk egy egész normálisat. Végül is, majd ott tudunk kérdezősködni...
- Ideges vagyok. - jelentettem ki.
- Én is nyugi... de megoldjuk - és bíztatóan a vállamra tette a kezét.
Beállítottuk a telefonomat, hogy 7 órakor keltsen minket. Stílusosan az Automatisch-t állítottam be ébresztőnek. Nem sokáig voltunk már fenn, reggel kipihentek akartunk lenni.
Rég keltem már ilyen korán. Gyorsan kinyomtam a telefonomat, nehogy megzavarja Andi álmát még az altató hatásán keresztül se. Villámgyorsan felöltöztünk, megmosakodtunk, elmentünk wc-re, majd felkaptuk a csomagjainkat és elindultunk a helyi vasútállomásra. Este még átpakoltam egy gurulós bőröndbe a táskámból, amit Angie adott. Az ég áldja meg érte, sokkal könnyebb volt vele közlekedni!
Megszaporáztuk lépteinket, mert az állomás nem volt közel, és még a boltba is bementünk reggelit venni. Az állomás előtti utcában szinte már futottunk. Elég mulatságos látvány lehettünk, ahogy gurultak utánunk a bőröndök, ráadásul Angie-é piros volt. 08:15-kor értünk oda, majd megvettük a jegyeinket, amik visszafele is szóltak. De az még hihetetlen messzinek tűnt...
Kimentünk a sínekhez, majd vártunk. Egyre idegesebb lettem. Hol van már az a hülye vonat? Már 08:20 volt. Csak nem késtük le? De nagy megkönnyebbülésemre nemsoká beért, és felpattantunk rá. Kerestünk egy olyan kocsit, amiben ültek már, a velünk szemben lévő ülésekre felraktuk a bőröndjeinket.
Elővettük a reggelinket, elkezdtünk falatozni. Majd elindultunk. El se hittem!
Hirtelen hatalmas bűntudatom lett... apu ebédre vár. Én pedig elszököm egy másik országba. Megtelt a szemem könnyel, és az a bizonyos gombóc egyre csak nőtt a torkomban. Angie mintha olvasott volna a gondolataimban, átölelt, hogy megvígasztaljon.
- Hé... képzeld csak el, az én anyám mit fog szólni ha egyszer hazatévedek! De gondolj a célunkra... az álmunkra! - helyesbített.
Erre megnyugodtam. Valamit valamiért, nem?