7. rész - Készülődés

A hétfő a tervezgetéssel telt el.
- Szerintem - kezdtem Angie-nak. - Azt mondom, hogy nálatok alszok. És akkor szerda reggel meglógunk.
- Hmm... - morfondírozott Angie. - Ez jó. De tudod anyám milyen koránkelő, ráadásul megy dolgozni.
- Tudom... de akkor nekem nem lesz feltűnő, hogy egy nagy utazótáskával szambázok végig a kerten. Szóval az én szüleim kipipálva.
Bólintott.
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett az ágyamon, aztán eszembe jutott valami.
- Te mit veszel fel?
- Fogalmam sincs. Nem ártana valami új ruha. Talpig kínaiba se szeretnék odamenni.
- Én is így gondoltam. Szerintem szerdán elugorhatnánk az Arena plázába, hátha látunk valami jót.
- Miből? - nevetett.
Később ez a kérdés is megoldódott.
Este anyu a kezembe nyomott egy 10ezrest, hogy másnap menjek el a fodrászhoz.
- A visszajárót megtarthatod - tette hozzá.
Hmm... tényleg nem ártott volna elmennem a fodrászhoz, mert elég csúnya volt már a hajam. Viszont rengeteget spórolnék vele ha nem mennék el egyáltalán...
Felhívtam Angie-t.
én: szia! anyud be tudná nekem festeni a hajam? kaptam anyutól pénzt fodrászra, de spórolhatnánk kicsit, és akkor csak hajfestéket vennénk.
A: oké. szerintem megcsinálná. milyenre szeretnéd?
én: arra gondoltam, délelőtt lejöhetnél velem festéket venni.
A: okés.
Másnap reggel mikor felkeltem, apu már az esti munka fáradalmait kipihenve szunyókált a nappaliban. Halkan elosontam mellette, a kis szekrényre a telefon mellé kiírtam egy cetlire, hogy hova mentem. Gyorsan kimentem a házból, végigmentem a murvával leszórt kis ösvényen a kapuig. Aztán rájöttem, hogy nem hoztam kulcsot, a kapu pedig zárva volt.
- Nem fogok visszamenni és a kulccsal csörögni - gondoltam. Ennyi lustaságot megengedtem magamnak.
Odaléptem a kapuhoz, megemeltem a lábamat, próbáltam rátenni a kilincsre. Örültem volna, ha valaki akkor bakot tart. Felrugaszkodtam, és megkapaszkodtam a lécek tetején. Fél lábam csúszott a kilincsen.
Sose voltam valami ügyes, kecses, ha ilyenekről volt szó. Szabad lábamat átlendítettem a kerítésen, és a külső kilincsre raktam. Próbáltam magam egyensúlyban tartani, majd átemeltem óvatosan a másik lábamat is. Aztán leugrottam.
Hiba volt.
Én marha, valamiért éppen aznap szoknyát vettem fel, ami beakadt az egyik lécbe! Szerencsére alacsony volt a kapu, de a szoknyámat teljesen felnyúzta, így bárki megcsodálhatta az aznap felvett bugyimat. De ciki! Pár háznyira ott volt a postás, remélhetőleg nem látott semmit.
Gyorsan leakasztottam magam, és futottam Angie-ék házához. Már kinn várt a kapujukban, így rögtön elindultunk a Rossman-ba.
Órákig tudtam volna válogatni a hajfestékek közül, de még be kellett fejeznem a pakolást is, úgyhogy végül kiválaszottam egy vörös árnyalatot.
Otthon, mostmár ügyesebben - visszamásztam a kapun majd bementem a házba. Apu szerencsére nem ébredt fel semmire. Felmentem a szobámba és a félig teli táskámra néztem.
Fogalmam se volt, mit vigyek, mert nem biztos hogy fogok jó ruhát kapni szerdán, szóval próbáltam kitalálni, hogy a jelenlegi ruhatáramból mi a legnormálisabb, amit felvennék a koncertre. Végül megállapodtam egy fekete csőnadrágnál és egy hosszabb, piros ujjatlan felsőnél. Bedobtam még az egyszínű piros tornacsukám hozzá és egy nyakláncot. Ezen kívül helyet kapott még a hajvasalóm, fésű, tisztálkodó- és illatszerek, sminkkészlet, az mp4-em, a fényképezőgépem töltővel együtt, a pénztárcám az összes pénzemmel és iratommal, valamint a Tokio Hotel könyv - ezt szerettem volna dedikáltatni. Beraktam még a piros körömlakkomat is, alvóruhát és egy kardigánt, hátha hűvösebb lesz. Valamint egy levél gyógyszert, amit apu éjjeliszekrényéről csentem...
Késő délután mentem át Angie-hoz.
- Mikor jössz holnap? - kérdezte apu, mit sem sejtve.
- Nem tudom. Attól függ meddig alszunk, szerintem ebédre várj csak. - mondtam.
- Rendben.
Nagy nehezen felvettem a bőröndöt és átcuccoltam kedves barátnőmékhez.
- Az jó, ha most megcsinálom a hajad? - kérdezte Andi. - Nemsoká lesz egy film a tv-ben amit szeretnék nézni.
- Oké.
- Az egész hajad szeretnéd?
- Igen. - mosolyogtam.
Hozzálátott. Rákente a festéket, aztán vártunk vele, majd leöblítette stb. Ezután hajszárítóstul és hajvasalóstul bevonultunk Angie szobájába.
- Kérhetek egy ollót?
- Persze. De minek?
- Vágok a hajamból.
- Dehát nincs hajvágó ollóm.
- Mindegy - vontam meg a vállam. - Jólesz a sima papír is, de így nem maradhat.
Kicsit vágtam a végéből, mert el volt töredezve, Angie segített hátul megcsinálni. A frufrummal nem tudtam mit kezdjek. Oldalra volt már egy ideje fésülve, olyan semmilyen volt. Előre fésültem, és leért majdnem a számig. Egy könnyed mozdulattal levágtam rendes frufrunak, majd egy csomót szöszmötöltem, de végül látszólag egyenes lett.
Majd megszárítottam és kivasaltam.
Kicsit csalódott voltam a színe miatt, de tudtam, hogy az én szőkés hajamon nem lesz olyan szép színe mint a dobozon. Majdnem narancssárga volt.
- Nekem tetszik - dícsérte meg Angie. - Úgy nézel ki mint Hayley! (Paramore)
Tényleg hasonlított a hajam. Ennek örültem, így már nem is bánkódtam a színe miatt.
Ekkor körülbelül fél kilenc lehetett, és bizony sokmindent el kellett még rendeznünk aznap este...