5. rész - Tervek

- Mit értesz B-terv alatt? - érdeklődtem kíváncsian.
- Azt, hogy megkérem anyámékat, hogy ők vigyenek ki minket. De ez méginkább lehetetlen, szóval jöhet majd a C-terv...
- A sírba teszel már a terveiddel! - nevettem, bár inkább sírni lett volna kedvem.
- Még hat napunk van, valamit ki kell találnunk... - mondta Angie, de ezt inkább csak magának.
Pár másodperc múlva hallottuk az ajtóhoz akasztott szélcsengő csilingelését.
- Hazajött anyám - közölte Angie, bár magam is rájöttem erre. - Mondjuk neki? Talán ketten hatásosabbak vagyunk.
- Oké.
Kimentünk a nappaliba, váltottunk pár szót Andival ilyen kötelező dolgokról mint hogy s mint?, meg hogy mi volt a munkahelyén. Lerúgta a cipőit, ledobta a táskáját a kanapéra és kényelmesen elhelyezkedett.
- Anyu - kezdte barátnőm. - Beszélni szeretnénk veled.
- Mondjátok, lányok.
- Szóval... - veselkedett neki újra. - Rita nyert 2 jegyet a kölni Tokio Hotel koncertre... tudod már meséltem róla. De az apukája nem engedi el... és... szóval arra gondoltam, hogy esetleg ti kivihetnétek minket.
Andi fáradtan megcsóválta a fejét mielőtt válaszolt.
- Szó se lehet róla, főleg most iskola előtt.
- De anya!
- Sajnálom, majd legközelebb.
- Ja persze! - kelt ki magából Angie. - Mindig ezt mondod! De most nem lesz legközelebb! Ez egy egyedülálló alkalom, főleg így hogy Rita megnyerte a jegyeket!
- Velem te ne beszélj így kislányom! Részemről a téma lezárva.
- Gyere, menjünk innen - sziszegte nekem Angie, csak úgy villámlottak dühében a szemei.
Felvettük a cipőinket és kimentünk a házból. Átvágtunk a kis előkerten, ki az utcából és csak mentünk...-az nem volt lényeg, hogy hova.
- Ezt nem hiszem el...
Én már meg sem szólaltam. Elmentünk a közeli játszótérre és lehuppantunk a két hintába. Sokáig hallgattunk, majd én törtem meg a csendet.
- Nos... akkor szükség lesz a C-tervre, mert a mi szüleink nem olyan mint egyesek...
- Igen... szóval, hogy juthatnánk még el Kölnbe? Nem akar minket elvinni senki.
- Ja. Egy rokonommal se vagyok úgy, hogy csak úgy kivinne.
Behunytam a szemem. Töprengtem. Aztán észbe kaptam.
- Hát ha nem visz el minket senki, akkor majd elmegyünk magunk!
- Vonattal?
- Például. Miért ne? Nem kell benzint fizetni és apáinknak órákat vezetnie.
- De ezt még annyira se fogják megengedni.
Elhúztam a számat. Nem-fognak-elengedni. Nem-fogják-megengedni. Ezek a szavak visszhangoztak a szemem előtt. Aztán rájöttem. De ez hülyeség! Vagy miért is ne? Mintha két személyiségem vitatkozott volna belül és én úgy éreztem, mindjárt felrobbanok. Mondjad már neki! - tanácsolta az egyik hang. Komolyan, mintha egy ördög és egy angyal ültvolna a két vállamon, mint a mesékbe. Bolond vagy! - mondta a másik.
Magamban megállj-t parancsoltam nekik. Ránéztem Angie-ra.
- De hát nem is kell tudniuk róla! Azt hiszem megvan a C-terv, szivi. - mondtam majd sejtelmesen felhúztam mindkét szemöldököm.