1.rész

Elküldtem. Egyszerűen csak kitöltöttem a jelentkezéshez szükséges adatokat, majd jóváhagytam.
Aztán csak ültem a szobámban, a laptopom képernyőjére meredve. Legalábbis azt néztem, mégse láttam belőle semmit, túlságosan lekötöttek a gondolataim.
A mai nap különleges volt. Augusztus 15. - négy éve jelent meg a Tokio Hotel első dala, a Durch den Monsun és én közel négy éve már ebben a 'betegségben' szenvedek. Kimondva hosszú időnek tűnik a négy év, mégis nagyon gyorsan elszállt. Vajon akkor is így történt volna, ha nincsen a banda? Az biztos, hogy sokkal kevesebb élményben lett volna részem, de talán lenne egy másik banda, akikért odavagyok...
Egyik gondolat követte a másikat, mikor hirtelen kizökkentett egy hang - rámírtak msn-en. Nem válaszoltam rögtön.
Próbáltam felidézni, hol is tartottam, de aztán teljesen más jutott eszembe. Pontosan 2 hete volt a születésnapon. Két hete fújtam el a gyertyákat a csodálatos, rózsaszín tortámon és kívántam ugyanazt, mint minden évben.
Van egy álmom...
A valóra válásának érdekében talán most tettem egy lépést.
Kinagyítottam a beszélgetés ablakát - Rami írt rám, az egyik legkedvesebb TH-s barátnőm.
Ramii: szia. (L)
én: szia :D
Ramii: mizu?:)
én: kicsit össze vagyok zavarodva. lehet csináltam egy hülyeséget.
Ramii: hh?
én: jelentkeztem a Nokia nyereményjátékra, tudod a koncert Kölnben. de úgysem nyerek, és ha nyernék se tudnék elmenni, ezért remélem nem is fogok nyerni. xd
Ramii: pedig azt mondtad nem is fogsz jelentkezni :D
én: tudom xD de tudod, hallgattam a Durch den Monsunt, rámtörtek az emlékek és megtettem.
Ramii: értem. szerintem kicsit pozitívabban is állhatnál a dologhoz. :) én szurkolok neked. :)
én: köszi. ^^
Majd elkezdtünk másokról beszélgetni.
Tetszik, hogy Rami így áll a dolgokhoz, akár róla van szó akár másról, de nyilván nem látja át egészen a helyzetet, amiben vagyok, és elmagyarázni is nehéz.
Van egy álmom...
Amihez másoknak elég egy gazdag apuci, aki mindent elintéz, és ha a kislánya ide vagy oda akar menni, biztos elviszi. Hát én nem ilyen lány vagyok és nincs is ilyen apám. Azt mondják, az egyke gyerekekre irányul minden figyelem, de én azt mondom, ez több mindentől függ.
Van egy álmom, amit egyszer véghez szeretnék vinni, a szüleim nélkül, saját magam.
Csak sajnos ezt még én magam se nagyon tudom elhinni, hogy sikerülni fog.